Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Van értelme újrakezdeni egy párkapcsolatot?

Szokták mondani, ha valami nem működik, nem kell erőltetni. Ebben van igazság. Általánosságban azt mondanám, egy már lezárt kapcsolatot nem érdemes újrakezdeni. Viszont ez talán nem ilyen egyszerű...

Az a meglátásom, hogy ez valamilyen mértékben helyzetfüggő. Sokat számít az, hogy ki és miért vetett véget a kapcsolatnak. Abban az esetben, ha mi dobjuk ki a párunkat, teljesen mindegy, hogy milyen okból, szerintem semmi szükség a későbbi újrakezdésre. Hiszen mi akartuk, hogy vége legyen, mi hoztuk ezt a jól meggondolt döntést. Persze sokféle ember létezik és néha igen különböző okokat hoznak fel a szakítás ürügyeként, amit sok esetben később megbánnak és vissza akarják csinálni az egészet. Most azokról a hirtelen felindulásból következett szakításokról beszélek, mikor például azért dobják a kedvesüket, mert az megcsalta őket, vagy éppen flörtölt valakivel, esetleg valami más ballépést követett el. Ezek olyan dolgok, amik elméletileg megbocsájthatók. Miután a félrelépés megtörtént, általában az emberek teljesen haragból, meggondolatlanul kiadják a hűtlen útját. Bizonyos esetekben viszont később gondolkoznak el, hogy bármi is történt, még mindig szeretik őt. Na ilyenkor felmerül az emberben, hogy megéri-e újabb esélyt adni az exnek. Semmiképp nem akarok állást foglalni, viszont azt tudom, és hiszem, hogy mindenki megérdemel még egy esélyt. Tehát ez esetben, mérlegeljük a dolgokat és döntsünk. Lehetséges, hogy működőképes még az a kapcsolat, csak tudni kell megbocsájtani. Kérdés, hogy mennyire tudunk együtt élni a tudattal, illetve, hogy mennyire vagyunk még képesek bízni a partnerben. Szerintem ez egyénenként változó, ezért sem akarok általánosítani.

Következő esetnek írnám, ha mi vagyunk, akit ejtettek. Mondjuk azért, mert a volt párunk unta a banánt, szóval abban a tipikus „se vele, se nélküle” helyzetben érezte magát. Beletörődünk, ha mi is így éreztük, ha nem, valószínű harcolunk kedvesünkért. Utóbbi esetben persze nem kérdés, hogy kezdjük-e újra. A helyzet bonyolódhat, ha volt kapcsolatunk számunkra is már csak nyűg volt. Továbblépünk, elkezdünk ismerkedni. Pár próbálgatás után, kezdünk ráébredni, hogy valami nem az igazi valahogy senkivel nem jó. Ekkor gondolunk vissza arra a bizonyos exünkre. Vele minden teljesen jó volt, csak már kicsit unalmas. Felötlik bennünk a gondolat, hogy mi lenne, ha újra… Azt kell mondanom, ez nem túl jó ötlet. Mi értelme lenne visszafelé menni? Azt a dolgot már lezártuk, valószínű, hogy tüzes érzéseink sincsenek a volt kedves iránt. Csak azért hisszük, hogy vele jó lenne, mert az utána lévőkkel nem jött össze. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk rá van szükségünk. Nem működött, vége lett. Most lehet, azt mondjátok, hogy: „Mi van, ha azóta változtunk és tudjuk mik voltak a hibáink? Akkor miért ne lehetne újrakezdeni? Lehet, hogy működne.” Az nagyon jó, hogy tanultunk a hibáinkból, azokból amiket előző kapcsolatunkban elkövettünk. Viszont nem hiszem, hogy több hónap, akár több év távlatából, a tanultakat az exünkkel kellene megosztani. Szerintem akkor kell ilyeneken gondolkozni, mikor az ember még benne van az adott kapcsolatban. Akkor kell a hibákat, gondokat megoldani, az unalmas dolgokat izgalmassá tenni. Én nem bíztatnék senkit régi, kihűlt kapcsolata felmelegítésére, persze előfordulnak ritkán speciális esetek, mikor a dolog hepienddel végződik.

Úgy gondolom, egy ember életében vannak bizonyos szintek. Ezek a szintek megtalálhatóak a párkapcsolatokban is. Szóval mindig tanulunk a hibáinkból és a tanultakat alkalmazzuk. Ezáltal egyre jobb, magasabb szinten leszünk. Miért is kellene akkor visszafelé mennünk? Csak azért, mert régen valakivel jó volt, nagyjából működött is a dolog? Bár annak vége lett, visszatekintve számunkra egy biztos pontnak tűnhet. Nem az. Azt mondom, nézzünk mindig előre, fedezzük fel az új dolgokat. Persze ez csak az én véleményem. Kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok erről a témáról.

Kuciinak köszönöm az témaötletet!

F.Lackó 18 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

http://csajokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr401684759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Freki 2010.01.19. 16:00:02

Szerintem nem szabad újrakezdeni egy kapcsolatot, ha a szakító fél már sokat gondolkozott a tényleges okon, és a szakítás oka valóban indokolt. Ha ezeken a dolgokon meg is próbálnak változtatni és tényleg mindent megtesznek annak érdekében, hogy működjön, sajnos az embernek a tudatalattija folyton dolgozni fog megállás nélkül. Az ember aggódni fog akarva akaratlanul, hogy "remélem most mindent jól csinálok", "remélem így most jobban fog neki tetszeni", remélem így még mellettem marad stb... Így szerintem az ember hosszútávon már bukni fogja a saját boldogságát a rengeteg aggódás miatt. Szerintem így hosszú távon nem lehet élni. Az igazi problémákat szerintem az okozza, hogy az ember az elején nem az igazi arcát mutatja, midnenféle szerepeket játszik, amit tud tartani mondjuk MAX 1 évig, utána azonban már jönnek a problémák, mindkét fél részéről.

Ahogy nagyon sok ember már elmondta, nem tud az ember szeretni és boldog lenni, ha önmaga nem az.

A small mind is easily filled with faith.

Kutyanyúl 2010.01.19. 16:09:21

Semmiképp se kezdjük el újra ugyanazzal az emberrel! Baromság! sokan mondják hogy felmelegítve csak a húsleves, vagy a káposzta jó.... Én is hallottam már olyat hogy újrakezdték több év után és mi lett az eredménye? 4 hónap, fél év, Freki jól mondja max. 1 év! Mi értelme van? olyat is hallottam hogy 30 év után kezdték újra, az ő esetükben viszont egészen más a helyzet, hiszen megöregedtek! De kitudja azok is miért vannak együtt. Az a lényeg ha dob a csaj/pasi ne kezd vele újra, mert ha nem kellesz, nem kellesz! Már jártam én is így, és semmi értelme se volt újra összejönni! Én azt mondom csak 1 x kell szakítani. Többször minek? És amúgy is egyszer minden kapcsolat véget ér. Max a halál neki véget! Jó a téma! a kövi téma legyen: Feltűnöen utálatosan viselkedik velem a kolleganőm, talán szerelmes belém? vagy: szűz vagyok szerintetek hány éves korig ciki, vagy hogy is van ez? a segítségeteket kérem! :)))

Kucii 2010.01.19. 19:42:38

Először is szívesen. :)
Másodszor.. furcsa egy eset, speciális (?!). Mi túl fiatalon jöttünk össze, így is évekig együtt voltunk, de tudtam, hogy egyszer vége lesz ideiglenesen (!), mert túl fiatalok voltunk. Éreztük, hogy fura, de megtaláltuk egymásban azt a Nagy Ő-t, aki kell a másiknak. Hasonlóan neveltek minket, ugyan annyi elvárásunk van egymással szemben, és az élet dolgairól is egyezik a véleményünk, álmaink, vágyaink, minden. Bekövetkezett az "élni akarok" korszak, és szakítottam, viszont mindketten tudtuk akkor is, hogy nem lett vége, csupán szünet, akár fél éves, akár évekig tartó, de mi nem csak járni fogunk egyszer. :)
Ez a korszak volt/van, és most viszont újra keressük egymást, beszélgetünk, és hiányoznak azok a mindennapok.. A hibáinkat tudjuk, legalábbis beszélgetjük folyamatosan, hogy mi miatt futott zátonyra. Nagyon óvatosak vagyunk, mert nem akarjuk elrontani, hiszen bennünk több volt mint egy bármilyen sima kapcsolatban. Na én nekem ez volt a véleményem. :)

Egyéb, más esetre viszont támogatom, hogy nem kezdeném újra, érdemi jelentősége nem lenne az biztos.

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.19. 19:50:36

@Freki: Most képzeld el, ha mindenki már a kapcsolat elején az igazi énjét mutatná, senkinek nem lenne párja :D Viccen kívül, egyébként egyetértek, bár a "remélem így most jobban fog neki tetszeni" érzés véleményem szerint egy idő után csillapodik az emberben, ahogy a kapcsolat is maga "öregszik". :)

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.19. 19:52:04

@Kucii: Na itt a speciális eset, reméljük hepiend lesz a vége. Amúgy várom a fejleményeket a dologgal kapcsolatban. Hátha alakulnak ki érdekes helyzetek, amik megérnek egy-egy bejegyzést :)

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.19. 20:19:59

@Kutyanyúl: Ez a szüzesség téma nem rossz, sanszos, hogy következő cikk témája is meg van ;)

Freki 2010.01.19. 21:51:02

@F.Lackó: "remélem így most jobban fog neki tetszeni" valóban csillapodik egy idő és általában megint előjön az ember énje, és jó eséllyel megint kezdi ugyanazt csinálni amiből gubanc volt :)

A kapcsolat öregedése...
Hát erről nagyon sokat lehetne beszélni megint :)

Ha már lehet témát javasolni :)
Talán érdemes lenne kitérni az őszinteségre egy kapcsolatban.
Milyen hibákat követnek el a nők és férfiak az első pár randin amivel tuti elássák magukat, ha már múltkor voltak a legidegesítőbb szokások :)

A small mind is easily filled with faith.

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.19. 22:13:45

@Freki: Hát már hogyne lehetne! :) Na, ezek jó felvetések, érdemes lesz őket boncolgatni. Köszi szépen! ;)

Freki 2010.01.19. 22:30:19

@F.Lackó: Semmiség.
Sok téma, ötletem van amit lehet boncolgatni, mivel a nők kimeríthetlen mennyiségű témát és rengeteg alkalmat adnak sörözésre :)

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.19. 22:42:48

@Freki: Az mondjuk igaz :) Bár néha mikor gondolkozok mit is írjak, mindig az van bennem, hogy valami jót. Aztán beugrik a nyerő téma, megírom, úgy érzem az az addigi legjobb és kapok rá 2 kommentet. Máskor meg csak úgy írok valamit, az az érzésem, hogy abszolút langyos és jön 30 komment :D Érdekes. Egyébként, ha valami beugrik, nyugodtan írd le ide, vagy a mail címre;)

udzsudzsu 2010.01.20. 01:18:32

Mindíg, szinte minden nap történnek olyan dolgok, amik megváltoztatják az embert.....ilyen lehet például egy kapcsolat befejezése is. Lehet pont ettől jövünk rá arra valójában mit jelent számunkra a másik? Rájövünk arra, hol hibáztunk, ha tehetnék mit tennék másképpen.? Úgy gondolom, ha van rá mód, mindíg adjunk a másiknak és természetesen magunknak is egy második esélyt! Semmiben sem lehetünk biztosak! Mi van akkor ha másodszorra már működne a kapcsolat? De ha mégsem működik, akkor legalább nem lesz bennük az, hogy - mi lett volna ha....?- mert akkor már tudjuk, hogy megpróbáltuk és nem ment.
A mondó vagyok, hogy nem sok esetben kapunk az élettől második esélyt, de ha mégis akkor szerintem éljünk a lehetőséggel!

standup 2010.01.20. 21:16:17

Jelentkeznék én is speciális esetnek. Az egészben az a vicc, hogy külső szemlélőként én is lebeszéltem volna magamat az újrakezdésről. Talán az volt a szerencsém, hogy nehezen adok fel bármit is, kicsit hajtott az egóm.
Négyszer szakítottunk, eléggé langyos indokokkal, mint nem élte még ki magát, nem jött el az ideje, stb. (Fiatalon házasodott és a válása után ismerkedtünk meg.)
Minden újrakezdésnél már forgatták a szemüket a barátaim, hogy "nanemááámegin....". Szülők kést állítottak volna a hátába egy idő után.
Aztán sokadszorra is (mindig ő akart menni és mindig ő akart visszajönni) visszajött. Akkor épp rettentően haragudtam rá és sokáig kellett tepernie, hogy komolyan vegyem. Ott motoszkált bennem, hogy peeeeersze, megint három hónapig jó lesz, aztán megint felköti a nyúlcipőt.
Viszont valamiért most maradt.

Azt pláne becsültem, hogy szüleim elé is oda mert állni. Először nem volt benne köszönet, jólneveltségből nem dobták ki a házból, de anyám olyan szemekkel nézett rá, hogy felért egy gyilkossági kísérlettel. De az én és az ő bizalmukért is megdolgozott, bizonyított.
Lekopogom, két év "se veled se nélküled" csiki-csuki után most már egy éve nyugiban együtt vagyunk, fél éve ide is cuccolt hozzám.
Két évig szinte rejtegetett a lánya elől (ennek a pontos okát máig nem tudom), de az is egy gesztus volt a részéről, hogy bemutatott neki, szerencsére vele is jól kijövök.
Most mindkettőnknek vizsgaidőszak van, ennek minden "örömteli" következményével. Libido padlón a stressz miatt, a feszültséget meg óhatatlanul néha a másikon csapjuk le. Ha ezt is átvészeljük, utánunk az özönvíz...

De sokáig én se igazán hittem benne, hogy működhet az újrakezdés. Ebben az esetben az tartotta bennem a reményt, hogy nagyon korrekt, jó embernek ismertem meg, aki a legneccesebb helyzetekben is elém állt és a szemembe mondott mindent, nem a háttérben sunnyogott.

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.20. 21:27:41

@standup: Igazán örülök, hogy neked is működik. Reméljük tényleg átvészelitek a dolgot. Aztán a fejleményeket várjuk! :)

Kucii 2010.01.21. 10:37:36

Egy kis ötlet! :)
Régebbi cikkeknél mint ha láttam volna, hogy a hírkép alatt volt egy beharangozó mondat, majd egy "Tovább" hivatkozás, ami a cikkhez vitt. Szerintem egyszerűbb lenne azzal. Nem kellene annyit görgetni a cikkek között, cikkeken át. :)

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.21. 13:45:07

Igen igen, szoktam is csinálni. Általában az első két újat meghagyom egészében. Jó is, hogy szóltál, mert elfelejtettem :D Köszi! :)

gentlewoman 2010.01.24. 21:27:26

háát mi tul.képpen nem is kezdtünk el még járni, de azért lett vége, mert a fiú hogyismondjam megijedt (még nem volt barátnője, meghát elbénázta a randit, de ez engem nem zavart...), pedig tökre bejövök neki (még most is valószínűleg) meg jól ki is jövünk....
most úgy tudja hogy barátom van, és játsza a sértődöttet.... pedig ő küldött el
nem tudom, érdemes lenne-e vele beszélni, és felvilágosítani, hogy mi is a helyzet....

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.24. 22:23:39

@gentlewoman: Azt elárulnád, hogy mekkora a korkülönbség köztetek?:)

gymiki 2011.11.12. 06:43:17

Hali.
Én sosem tudtam meg érteni a nőket.
Meg lehet őket érteni egyáltalán?
Főleg ha sokat veszítenek azzal hogy válnak.