Külön buli párkapcsolatban

Időhiány, ihlettelenség, plusz egy csipetnyi félelem a folyamatos posztolás be nem tartásától  / a még kb. 10 felesleges kifogás mellett/ sarkallt arra, hogy egy ideig hagyjak fel az írással. Most újra itt vagyok. Nem ígérek rendszeres tartalmat, ahogy eddig sem tettem, ha van mondandóm úgyis Ti lesztek az elsők, akik megtudják.

 
Az első posztot 2009 karácsony táján írtam. Nem semmi, 2 év… Az érdekes az egészben, hogy majdnem minden nap felnézek az oldalra, beleolvasok egy-egy „cikkbe” (?) és valahogy egészen más véleményem van a dolgokról… Lehet, hogy egy csajokrolblog 2.0 is beért már ugyanezekkel a témákkal… Amit fontos még megemlíteni, hogy nagyon jól esik, hogy több, mint egy év után is olvasgatjátok a posztokat. Arról nem is beszélve, hogy a „keménymag” ( Sün, Caddy, Necc, Enchantée, zuffo, Díva) még mindig aktív. Igazából Ti vagytok az ihlet nekem..
 Szóval 2 év után vissza a gyökerekhez.
 

 

Külön buli párkapcsolatban

 
A buli kell, a buli jó. Nincs olyan, hogy kiöregedtél, szórakozásra mindig szükség van. Persze a buli, mint olyan elég tág fogalom, nem kell feltétlenül a másnap délig tartó afterre gondolni. Ettől függetlenül nincs az a kor, amikor úgy kellene érezned, hogy öreg vagy csengő füllel, egy szétizzadt ruhás hajnali hazaérkezéshez…
Szóval akár van párod, akár nincs, a szórakozásra szükséged van. A forma most nem lényeges, sokkal fontosabb, hogy ezt hogy kommunikáljátok le egymás között. Bár ezt soha nem szerettétek, kénytelen leszek általánosítani…
 
Srácok:
 
Hiába mondja, hogy neki nincs kedve nélküled, ő nem olyan, nélküled nem érzi jól magát, ez hülyeség. Vagy nagyon az elején vagytok még, vagy nem, és ha így folytatod, akkor tuti nem is fogtok együtt megöregedni. Ahogy minden egészséges embernek, neki is szüksége van a lazításra. Nem, egy forró fürdő, egy jó szex, egy tea, vagy egy rejtvényfejtés az X-faktor alatt nem ugyanez. Kell az, hogy lelépjen a barátnőkkel, barátokkal és kurva jól érezze magát nélküled egy pubban, diszkóban, kocsmában, téren, vagy akárhol, ahol szeret, illetve szeretett lenni, még mielőtt összejöttetek. A lényeg a NÉLKÜLED. Erre nem azért van szükség /bármennyire is hihetetlen/, hogy jól bepasizzon, vagy flörtölgessen… Egyszerűen ez a párkapcsolat része.
Azt is csinálhatod, hogy nem engeded, vagy Te se mész el a haverokkal, hogy ne tudjon mivel visszavágni, de nem lesz jó vége bármennyire is oda van érted a leányzó. Mennyivel jobb az, ha szeretné, de nem teszi/teheti? Engedni kell, hadd menjen. Te is menj! Jól fog esni mindkettőtöknek. Nem kell arra gondolni, hogy mi lesz, ha valaki odamegy hozzá és leszólítja, vagy fel akarja szedni. Hidd el, ha nem akar, nem fog vele táncolni… Másnap meg eszedbe ne jusson ezer kérdéssel megbombázni a pasikról, meg, hogy mire hívta meg a kidobó srác. Ha meg annyira furdal a kíváncsiság kérdezd meg milyen volt az estéje, jól szórakozott-e. Amiről tudnod kell tudni fogsz, amit nem akar, úgysem mond el, de, ha basztatod, akkor legközelebb még azt se regéli el kivel volt aznap este.
 
Szóval lazábbra kell venni a dolgot. Azon felül, hogy összeteszi a két kezét, hogy ilyen normális pasija van, még ő fog bosszankodni, hogy ugyan már, ennyire nem érdekel, hogy kivel, mivel, merre volt az éjszaka?! Összeszokott párok esetében meg teljesen felesleges ilyenekről beszélni. Már pár pillantásból megértitek egymást, és fel sem merül benned, hogy bármi furcsa is történt vele. Bár nincs az a nő (/férfi) akiért tűzbe tenném a kezem, az esetek többségében tényleg csak egy kis lazulós különbuliról lesz szó, amire mindenkinek szüksége van. Az, hogy ez nálatok milyen rendszerességgel van, megszokás kérdése. Tény, hogy ez csak akkor tud működni, ha nem minden másnap rázzátok egymástól 200 km-re. Meg néha azért az sem árt, ha együtt jelentek meg valahol…
 
Csajok:
 
Kanbuli. Felejtsétek el azt a képet, amikor a pasitok húszezrest dug egy félmeztelen csaj tangájába. Ez max. a filmekben szokás. Az esetek többségében mi az őskori haverokkal szeretünk egy lebuj kocsmában lerészegedni, kibeszélve a gyerekkori sérelmeket és a csajügyeket a focimeccs alatt. (Persze a pultoscsaj seggét megnézzük, de ez nem csak ilyenkor szokásunk..) Bármennyire is kiábrándító ez a sablonhelyzet, ez van. Hogy párkapcsolatunk ilyen jellegű dolgait miért a félrészeg Jocó haverunkkal beszéljük meg, ne kérdezzétek, az egy másik poszt lesz. Annyit előzetesben elárulhatok, hogy az alkohol igen nagy úr…
Szóval, ahogy nektek is szükségetek van a barátnőkkel tartani néha egy csajos estét, nekünk is kell ez. Persze az nem normális, ha párotok minden este a presszóból éjfélkor esik be az ajtón egy fontos baráti beszélgetésre hivatkozva. Azért nem kell kiverni a hisztit, ha héba hóba leugrunk egy sörre a cimbikkel. Lehet, hogy számotokra egy füstös kocsma tele részeg emberekkel teljesen felesleges és abszurd jelenetnek tűnik, nekünk néha az koronázza meg a napot és jólesik a tudat, hogy igenis (és nem is a pián van a hangsúly) lemehetünk pár órára egy baráttal bárhova nélkületek úgy, hogy hazaérkezvén ne az összepakolt cuccainkkal fogadjatok. Ráadásul, ha egy szendvicset összedobtok érkezésünk percében egy széles mosoly kíséretében, igencsak hálásak tudunk lenni. Másnap tuti meg lesz szerelve a falról leszakadt sminktükör.. Bár ez csak egy kis plusz tanács volt a házias lányoknak, tényleg nagyon fontos az, hogy ne legyen veszekedés abból, ha párotok szeretne egy kicsit külön lenni.
Ne legyetek féltékenyek, ez nem ellenetek szól. Találjátok fel magatokat, csináljatok egy forró fürdőt, menjetek el a barátnőkkel kávézni, nyomjatok egy aerobik  bajnokságot az Xboxon, vagy csak simán használjátok ki, hogy nem vagyunk a nyakatokon és aludjatok egy jót. Ha pedig már „el lettünk engedve” nem kell hívogatni fél óránként, hogy ugyan már meddig tart meginni 2 sört, majd megyünk, ha vége az estének. Amennyiben pedig mégsem hatott a forró fürdő, a felesleges energiákat ne rajtunk vezessétek le hajnalban, legalábbis ne szóban… Az semmiképp sem tesz jót a másnapnak.
 
Összegezve a leírtakat: Adjunk teret a másiknak, férjenek bele a külön bulik. Higgyétek el, hiába nem töltitek együtt azt az időt, az a pár este jót tesz a kapcsolatnak, megerősíti azt. Azonfelül, hogy ez a hosszú távú kapcsolathoz tényleg hozzátartozik, csak gondoljátok végig, nektek milyen jól tud esni, amikor párotok megértő és teljesen normálisnak veszi, amikor egy-egy délutánt/estét a barátaiddal töltesz. Sose éljetek vissza ezzel és mindig próbáljátok ( bármennyire is nehezetekre esik ) visszaadni ezt az odafigyelést, megértést kedveseteknek.

 

F.Lackó 2 hozzászólás

Megízleltem egy kicsit, hogy milyen is az, mikor minket fűznek.


"Megízleltem egy kicsit a férfiak sorsát is, hogy milyen is az, mikor minket fűznek. Sok meló van benne. Rohadt sok. Elismerem, nem könnyű."

 

"Kedves F.Lackó!

Kedvelvén a csajokról pasiszemmel-t, és a témában való boncolgatást, gondoltam megírom hát ezt a történetet. Bár egy kicsit fordított, hiszen ezt inkább mondhatnánk pasikról csajszemmel-nek, de szerintem mindkét nemnek egyaránt tanulságos.

Én jómagamat egy maximalista és örök elégedetlenkedő típusnak tartom. Ezzel így van a közvetlen környezetem is. Így történhetett aztán, hogy éveken keresztül soha, egyetlen pasi nem volt képes megmozdítani bennem valamit. Aztán egy szép márciusi napon találkoztam valakivel, akiről abban a pillanatban, hogy megláttam, meggyőződésem volt, hogy ez nemcsak egy véletlen meg ilyenek. Hát, igen, romantikus alkat lévén azonnal reménykedni kezdtem... De úgy adta a helyzet, hogy csak én tudtam meg a nevét, ő az enyémet nem. És ennek nagyon is örültem, így legalább megkereshettem az egyik közösségi oldalon. Némi vacillálás és biztatás után bejelöltem, mondván az még nem jelent semmit, na meg ha tényleg szimpatikus voltam neki, mint ahogy ő azt a pillantásaival üzente, akkor visszajelöl. Ha egyáltalán emlékszik rám... Megtette. Visszajelölt. Aztán vártam. Meg tanakodtam:vajon megkeres ő? vagy arra vár hogy én mondjam, mit akarok? Végül fejest ugrottam, és félredobva az elveimet (miszerint jobb az, ha a férfi kezdeményez, azt a bizonyos nadrágot mégiscsak nekik teremtették), úgy döntöttem, hogy beszélgetni fogok vele. Nos, ez sem indult akadálymentesen...külön szólnom kellett neki, hogy hát izéé, lehet nem akar velem beszélgetni vagy ilyesmi, de hát én felvettem, szóval... erre mondta, hogy ja, csak nem szokta ezt figyelni. Úgyhogy, végül elkezdtünk beszélgetni, immáron sokadik rugdosására ennek a dolognak. Lelkesen vetettem bele magam a beszélgetésbe (ja, amúgy más városban lakik, mint én, szóval ezért az MSN)...vagyis, vetettem volna...ha hajlandó lett volna beszélgetni normálisan, mint ahogy azt már olyan sok ember bebizonyította, hogy lehet. Nem, ha ő elérhető volt, az azt jelentette, hogy ott van a gépnél, de millió mással foglalkozik, amiknek a végén van csak az én villogó ablakom. Így történt aztán, hogy kitartó próbálkozásaim ellenére is volt, hogy 2 órán át nem válaszolt. Akkor elfogyott a cérna, és megírtam neki nagyon kedvesen és illedelmesen, hogy inkább szóljon, ha nem akar beszélni velem, mondja meg őszintén, ne raboljuk egymás idejét feleslegesen...

 Én ezen a ponton már úgy voltam, lehet le kéne zárni. Elég problémás esetnek tűnik: szemez velem, mikor találkozunk, majdan megkeresem itt is meg ott is, kommunikálni próbálok vele, és nem elég, hogy a női kezdeményezésből nem esik le neki semmi, nem elég, hogy ha 3-5 szónál többel válaszolt, akkor már nagyon beszédes kedvében volt, és még sz@rik is a fejemre... Na de, (gondoltam égi jel) kaptam egy üzenetet tőle. Hogy ne haragudjak, hogy nem válaszolt, higgyem el, ő akar beszélgetni velem, és mentségként egy olyan dolgot hozott fel, ami az utóbbi hónapokban abszolút leköti. Háát, ezen melyik női szív ne lágyulna meg?! Örömmámorban úszva, újabb lelkesedéssel telve írtam rá másnap. Nyugtáztam, hogy jól van, nem bunkó (és ezt így utólag is mondom, hogy nem az, sőt, a legilledelmesebb és legrendesebb pasi, akivel valaha találkoztam!), csak el van varázsolva, ami persze az idő múlásával megszokható, vagy majd az a bizonyos dolog kopik ki...meglátjuk. Mondtam erősítve magamat. Hát jól megláttam! További erőlködéseim is mind kudarcba fulladtak, egyszerűen képtelen voltam a közelébe férkőzni, mert mást csinál vagy már nem is tudom, de a lényeg, hogy nem kötöttem le eléggé. És ezen a ponton jutottam el odáig, hogy egyszer élünk, bajom nem lesz tőle, legalább elmondhatom majd, hogy ÉN mindent megtettem az ügy érdekében: rákérdeztem, hogy remélhetek-e többet, mint ami most van köztünk (tehát a semminél...). Én kis naiv, gondoltam ha látsz valakit, akkor el tudod dönteni róla, hogy bejön-e annyira, hogy megismerd. Főleg hogyha ezt még könnyíti egy adatlap, amin aztán tényleg az emberek fél élete ott van, illetve az, hogy én direkt mindig egy kicsivel többet mondtam magamról, hogy ha ő már nem is nyílik meg, legalább halvány fogalma legyen arról, ki lehetek. EGYFRÁSZT! Megkaptam, hogy nem akar megbántani, de felőle nincsenek ilyen érzések, mint felőlem, mert egy icipicit sem ismer (hogy figyelhetett az ominózus beszélgetéseink során...), és azt is valószínűtlennek tartja, hogy nekem ő egyáltalán bejön. erre finoman közöltem vele, hogy kispofám, gondolhatod, hogyha láttam volna esélyt arra, hogy ismerkedjünk először, aztán támadjalak le ezzel, nyilván mert most tettem volna. Erre azt válaszolta, igen, egy hasonló szituációban minden bizonnyal hasonló módon cselekedett volna, mint én tettem. És itt az ő részéről vége volt a beszélgetésnek, hiába kérdeztem én még valamit. Jó, tudom én, hogy irtó korai volt, tisztában vagyok vele, de ha egyszer úgy érzem, és úgy is látszik, hogy soha nem fogjuk jobban megismerni egymást, ha az 5 órás beszélgetési időből ő óránként ír egy fél sort, akkor igazán nem tudom mit kellett volna tennem. Annyira én sem vagyok hülye, hogy ha megállás nélkül gépelünk, annyira pörög a beszélgetés, akkor így puff elé dobom ezt, hogy jól megijesszem! És annyit mg hozzá tennék, hogy annyira azért látok reálisan, hogy ettől  kérdésemtől, nem azt vártam, hogy na, egy hetére rá már járunk, egy hónapjára rá, meg megkéri a kezem...! Csak gondoltam, mertem feltételezni, hogyha közlöm vele, hogy igazán szimpatikusnak tartom, akkor összeáll a kép, hogy nem bántani akarom, és esetleg itt lenne az ideje, hogy akkor több figyelmet tulajdonítson annak a villogó ablaknak, hátha még a végén boldogságot is hozhatna az életébe. De nem. Nem így történt...

Tanulság: soha semmi nem az, aminek látszik!!! Bármennyire is stimmel minden vele, külsőre jól néz ki, hobbijai alapján is szuper (és a Csúf igazságban emlegetett házi teszten is felettébb jó eredménnyel menne át), még mindig ott a bökkenő, hogy túl szép hogy igaz legyen.
De igazából büszkeséggel tölt el, hogy olyan lépéseket megmertem tenni, amik miatt korábban felhúztam a szemöldököm, ha egy nő megtette őket. Megízleltem egy kicsit a férfiak sorsát is, hogy milyen is az, mikor minket fűznek. Sok meló van benne. Rohadt sok. Elismerem, nem könnyű. És annak, aki kitartóan, folyamatosan űzi, minden elismerésem. Engem ez az egy is kis híján megnyomorított. :) De mindezek ellenére is azt mondanám, hogy a vadászat nem hiába az erősebbik nem dolga. Azt hiszem, akarva akaratlanul is túl sok érzelmet visz bele egy nő (és most elnézést, hogy így általánosított a saját példámból kiindulva).

Viszont egyet hadd kérjek, Uraim, azért ebben a fene nagy nemek közti egyenlőségi háborúban se felejtsék el, hogy azért az a nadrág elég kényelmetlen lehet a nőnek. Addig vegyék át az irányítást szerintem, amíg lehet. Furcsa erőviszonyokat szülhet az, ha a nő számít az erősnek, a hősnek..."

 

F.Lackó 65 hozzászólás

Két harmincas szingli elmélkedése a szexről 1.

 
„Hát kedves Lackó, íme néhány beszélgetésünk, csak, hogy megvilágosodjatok, ti férfiak, van benne rendszeres kapcsolatról, első szexről szó, sem az időrendet nem követtem, a beszélgetések is lehet, hogy csak számunkra teljesen egyértelműek tartalmilag, csak bizonyításképpen, hogy lám-lám egy gondolat nem hangzik el a hímtag méretéről… Mert számunkra nem az a fontos, hogy mekkora, hanem, hogy milyen hatással volt ránk ;)”
 
( A kedves olvasókat pedig biztosíthatom, hogy 100%-ig a tényleges, eredeti beszélgetéseket élvezhetik. Egyébként akkora lett a mennyiség, hogy 2 poszt lett belőle ;) - Lackó
 
 
szia! :)
mesélj már
de mit? hogy nem az esetem? hogy tök ciki, mert én meg neki igen…
 hogy fél perc alatt elmegyek tőle...
és mi nem tetszik rajta?
nem mozgat meg összességében...és mégis...
és ő foglalt?
de legalább jó az ágyban :D
de kedves, most küldjem el??? évek óta nem volt senki Pasin kívül...
persze, hogy foglalt! :D
hát akkor mit parázol, amint lesz nem foglalt, meg lesz a kifogás :D
addig meg élvezd :)
na, de találkozom Pasival is, ő jobban bejön, de ő meg olyan ritkán ér rám, pedig ő nem is foglalt...
de hogy néz már ki, egyszerre két pasit futtatni...
nekem nehezen veszi be a gyomrom...
sehogy, basszus, mind a kettő foglalt, az egyik foglalt, a másik elfoglalt ;), nem kapcsolatban élsz
ja, majd szabad hétvégéimen egymás után fogadom őket, mi? :)
ne idegesítsd magad, please :)
élvezd már a zsongást körülötted :)
de basszus az azért olyan jó, hogy imádják a testem, kényeztetnek... meg kell szokni, hogy jó nő vagyok! :D
és hogy van, akinek én vagyok a csúcs. :)
ugyehogy :)
 
 
 
én is azt hittem, életem 10. pasija lesz az utolsó, de tévedtem...
 nem akarok már sok lukra futást, az igazit akarom!!!!
hát én most jól vagyok, kívánom neked is :)
nekem még az messze van, hogy igazán jól érezzem magam...   a holnapi nap kicsit csökkenthet a kínomon, de nem sokat
mi van a levelezős pasival?
nem ír. :(
én még pénteken ráírtam, hogy remélem épségben megérkezett, és jól van, de semmi válasz hát én meg nem fogok erősködni senkinek...
idióta ez is :)
mind az, aki megtalál
 mostanában nem tudok egy normálisról sem beszámolni. :)
mi a normális? :D
pedig szinte naponta megtalál valaki...
nekem is volt megannyi pasi, aki ódákat zengett, aztán nem hallottam többet róluk :D
na, jó, akkor nem normális kéne, de nem ilyen formában hülyék
nekem még ódákat sem zengenek
csak óvatosan érdeklődnek, maximum
és az, hogy nekem kell megdugnom magamat, ha szexet akarok, mert meg sem mozdulnak, az már fáj
 ennyi töketlen faszt!!!! :S
nem tudom velünk nőkkel van-e baj,vagy a pasikkal... de mintha szerepcsere történt volna
na de könyörgöm, csak nekik legyen jó, én meg el vagyok felejtve?
csak hátradől, és élvezi?
hát menjen akkor kurvához.
én nagyon szeretek kényeztetni, de ez mostanában már nonszensz, ami ért
ismerős... fokhagymás és közvetelnül utána volt a másik pasi fél percese :D
én is happy voltam :D
de ez csak olaj a tűzre ilyen kiéhezett állapotban...
remélem holnap pasi elégedett tejbetök állapotig kerget
bár ennek sincs nagy esélye azért
:) miért nincs???
két óra alatt azért csodát nem lehet művelni... :)
 csak irigykedek azokra, akiknek mindenféle élményei vannak, én meg hiába próbálnék ki sok mindent, ha nincs kivel
hát én pasim nem nagyon szeret próbálkozni :)
pussz, lassan megyek. :)
 további szép napot, szexszel teli estét! :D

A Valika 30 hozzászólás

A pénisz mérete

 

 Mi számít kicsinek? Mekkora az átlagos? Mennyire fontos a csajoknak a méret? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege cikázik bennünk, főleg fiatalabb korunkban. Viszont számít-e egyáltalán a méret? Ahelyett, hogy orvosi és egyéb tényekkel szolgálnék, a témát nemek szerint fogom megvizsgálni.

 
Nők
 
Érdekes a csajok hozzáállása a péniszmérethez. Igazából soha nem fogunk rájönni, hogy mit is gondolnak a lelkük mélyén. Persze legtöbbször azt hangoztatják, hogy őket bizony nem érdekli méret, a lényeg, hogy játékos legyen, értse a dolgát. Bár már az első kézbevétel pillanatában szemmel elő is rántják a virtuális collstokot és centire belövik a hímtagot. Emellett azért szükségét érzik annak is, hogy a kedvenc barátnőjükkel kibeszéljék az aktuális pasi adottságait rögtön az első szex után. Aztán hogy ez most csak kíváncsiság, pletyi, vagy versengés, mint amikor mi mutogatjuk, hogy anno mekkora halat fogtunk, azt csak ők tudhatják. Azért ilyenkor mindig kíváncsiak vagyunk, vajon mit is mesélhetett a barátnőjének rólunk… Mindenesetre, ha már ez így is van, azért ne osszátok meg velünk, hogy melyik barátnőtöknek öntöttetek képzeletbeli viaszformát a farkunkról, így néhány kínos pillanatot meg tudtok nekünk spórolni.
 
Térjünk a lényegre. Bármit is pletykálnak, vagy állítanak a nők, a méret igenis számít nekik, bár nem annyira, mint amennyire nekünk, férfiaknak. (Ezt részletezem a következő bekezdésben.) Szóval tényleg jöhetünk itt bármilyen nagy okossággal a fütyivel kapcsolatban, a csajok nem szeretik a tücsökfütyit. Ez tény. Mi számít annak? Ezer helyen olvashatsz a hímvessző átlagos méretéről, én nem fogom itt ezeket részletezni, ha mikropéniszed van, arról úgyis tudsz, nem akarom én senki önbizalmát leépíteni. A fő, hogy tényleg azért üssön meg egy minimális szintet méretben is, bár nagyobb hangsúly van azon, hogy álljon, mint a cövek, és legyen kitartó. Természetesen hazudnék, ha azt írnám, hogy nincs olyan nő, akinek nagyon is számít, hogy minél nagyobb legyen, azért a nagy átlagra elmondható, hogy nem kell 25 centis szerszámmal rendelkezned, hogy eljuttasd a csúcsra. A csajok szeretnek viccelni a hímtag hosszúságán, ez valahogy beléjük van generálva. Tuti, hogy minden kisebb csajos összeröffenésen, a belevaló miss antiprüdéria belekezd a fütyis viccekbe, a többiek pedig hangos, esetleg kaján vigyorral reflektálnak a jó humorra. Az ilyen poénok persze mindig a bájdorong hosszúságát hangsúlyozzák ki, ne felejtsük el, ha már itt tartunk, a vastagság inkább mérvadó a hölgyeknél. Bár tény, hogy nem kell átlagon felüli méretekkel rendelkeznünk akkor sem, ha hüvelyi orgazmust szeretnénk kiváltani a partnernél, sem pedig, ha csiklóit. Összességében azt mondanám, hogy ha a nő kifejezetten nem az óriás hancúrlécre bukik, akkor az együttlétek pozitív kimenetelét igencsak elenyésző százalékban fogja befolyásolni a fütykös mérete. Ez a férfiak szemszögéből már nem igaz…
 
Férfiak
 
Tény, hogy a nők nincsenek oda a mikrofütyiért, de különösebben nem turbózza őket a minél batárabb dákó meghódítása, ahogyan azt imént is kifejtettem. Az igazi problémát mi duzzasztjuk a méretkérdésből. A nagy hímvessző önbizalmat ad nekünk. Ez a nagy helyzet. Látjuk, hogy a méteres pélóktól a nők ronggyá élvezik a lepedőt a pornófilmekben, ömlik a médiából, - ha még bújtatva is – a „Nagy fasz, nagy siker” téma, a négereket már nem csak a jó hangjuk és a mozgásuk miatt irigyeljük, és ez már serdülőkorban elkezdődik. A farok mérete presztízskérdéssé vált és leginkább magunknak köszönhetjük. Arra viszont nem gondolunk, hogy nem a nőket, hanem igazából minket foglalkoztat nagyon ez a téma. Fiatal korunkban „versenyzünk” kinek van nagyobb, irigykedünk, aztán később ugyanígy bennünk marad a dolog. Ha nagy a cerkánk, akkor magabiztosabbak, elszántabbak vagyunk, ha kis kuki jutott, akkor meg marad a kis pénisz komplexus. Nem elég, hogy szexuális életünkre kihat, a személyiségünket is befolyásolja és az életünk bármely területén éreztetheti negatív hatását. A nőkkel szemben nem lesz elég önbizalmunk, bemagyarázzuk magunknak, hogy azért nem volt jó a szex, mert túl kicsi... Viszont igazából a mérettel lett volna baj, a probléma az, hogy fel sem állt eléggé a sok bebeszélt negatív faszságtól. Ami még fontos, hogy ne kérdezgessük a partnert kifejezetten a farkunk méretéről, arról meg főleg ne, hogy az előttünk lévőknek milyen adottságaik voltak. Egy az, hogy nem kellenek ahhoz szavak, hogy meglássuk mit is gondol, érez kedvesünk. A másik pedig, hogy legjobb esetben annyit mond, hogy „Pont jó!”, amivel sokra nem megyünk. Úgysem fogja azt mondani, hogy „Fú nagyon nagy farkad van te csődör!”, hiszen, ha óriásdákónk van, akkor nem kérdezgetünk, nem várunk megerősítést. Az exek méretéről meg alapból nem korrekt kérdezgetni, de rossz esetben még kellemetlen meglepetésekben is részesülhetünk. Szóval ezeket inkább mellőzük, ha egy mód van rá…
 
Visszatérve a mikropéniszre, az a durva, hogy az ilyen komplexustól szenvedő férfiak 90%-ának átlagos méretei vannak.  Nehéz az ilyen gondolatoktól megszabadulni, és hiába is írnám ide le, hogy felejtsétek el a méregetést, meg nagy dákóra áhítozást, valószínűleg nem változna meg semmi. Pedig tényleg annyi a lényeg, hogy működjön a szerszám, nem számít, hogy mennyire hosszú, milyen alakja van, hány centi az átmérője. Passzoljon a partnerhez, bírja addig, amíg csak kell, és ne legyen puhány. Bár azt gondolom a komplexusban szenvedőkön igazán csak az ideális nő tud segíteni, akivel jó szex. Ha a csaj élvezi, és ezt kimutatja annál nagyobb elismerés nincsen. Ez tudja csak ténylegesen eloszlatni a negatív gondolatokat. A másik dolog pedig, hogy attól, hogy esetleg egy-két lánynak nem tudtál örmöt szerezni, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hiba a készülékben van. Nem szabad egyből kétségbe esni, és bedepizni, mert ez fog később a csalódáshoz vezetni. A nőknek sokkal fontosabb tényezők vannak a párválasztásnál, mint a hímtag mérete. Ezt egyszer és mindenkorra véssük az eszünkbe, és próbáljunk meg inkább ezekre a dolgokra összpontosítani az állandó felesleges agyalás helyett. A legfontosabb, hogy találjuk meg minél előbb azt a lányt, akivel igazán összepasszolunk minden téren, aki a szexben is visszaigazolást tud adni nekünk, hogy minden a legnagyobb rendben van, aztán ráeszmélünk, hogy a méretkérdés valóban csak részletkérdés…

 

 
F.Lackó 151 hozzászólás

Hogyan hódítsuk meg a nőket? 1. Pénz beszél?

 

Úgy gondolom, ez egy örök téma. Tényleg évezredek óta keressük, kutatjuk a legnyerőbb csajozási módszereket, mégis 2011-ben még mindig ez a férfiak egyik legnagyobb problémája. Egyszerűen nem tudjuk hogyan nyissunk egy nő felé, miket mondjunk neki, hogyan viselkedjünk stb. Szerintem az egész témakört sokan túlmisztifikálják. Különböző tréningekre, meg felkészítésekre fizetnek elő, előre megírt szövegeket tanulnak be, és szituációs feladatokat játszanak el. Mintha évről évre egyre nagyobb gondot okozna ez a dolog. Megmondom őszintén, nem szeretem a dolgokat beskatulyázni, éppen ezért nem gondolom, hogy van kifejezetten egy csodarecept a nők meghódítására, viszont vannak olyan alapvető dolgok amikre, ha odafigyelünk biztosan nagyobb sikerrel fogunk járni.
tovább »
F.Lackó 118 hozzászólás

Ismét Valentin nap...

 

(1éves poszt, de ma itt lesz, mert aktuális és időtálló. :)

Ha megkérdeznénk 10 embert, hogy mit gondol a Valentin napról, akkor 9 tuti azt mondaná, hogy egy baromság. „Miért kellene pont ezen a napon kedveskedni a páromnak? Majd azt én tudom mikor veszek neki virágot stb. Erőltetett baromság.” Nem teljesen értek egyet ezzel, de nézzük kicsit más szemmel ezt a február 14-ét.

 
tovább »
F.Lackó 32 hozzászólás

Nőtípusok: A stréber csaj

 
"Az ember egyből arra gondolna, hogy egy befásult, kényelmes, tapasztalatlan, béna nővel lesz dolga, és nagyot koppan, amikor 2 perc alatt letépi róla az alsógatyát, és úgy meglovagolja, hogy másnap csak úgy belesajog."
 
  
tovább »
F.Lackó 55 hozzászólás
Címkék: szex csaj típus

Úgy érezte én vettem el gyermekét...

 

 
A következő levelet, egy kedves olvasó küldte be nekem. Szeretném, ha tudnánk neki segíteni azoknak a bizonyos miérteknek a megválaszolásában... Most kifejezetten várom a kommenteket, véleményeket.
tovább »
F.Lackó 85 hozzászólás

Kanbuli

 
 
 
Ahogy a csajoknak, nekünk is szükségünk van rá, hogy néha napján párunk nélkül is szórakozzunk. A kedves barátnők nem túl nagy örömére a legtöbbször szakítunk is időt ezekre a bulikra. Bár ők csak zajos, füstös, lerészegedős éjszakáknak látják, azért ennél jóval többről szól a dolog…
 
tovább »
F.Lackó 7 hozzászólás

Szexuális vágyak – Hogyan mondjuk el a másiknak?

 

 
Megpuszilgatod a kukim? – Túl gyerekes. Leszopnál? – Túl tuskó.  Félünk elmondani vágyainkat a másiknak, miközben tudjuk, hogy ez természetes dolog, és nagyon fontos egy párkapcsolatban. Keressük a megfelelő szavakat, a kellő alkalmat, hogy igazán jól süljön el a dolog, de végül nem lesz belőle semmi. Akkor mégis, hogyan mondjuk el nekik?
tovább »
F.Lackó 14 hozzászólás