Barátnőim beszéltek le a pasimról

 
„…jön a facecontroll iwiwen, majd egy "véletlen" találkozás az új pasival, és majd akkor jön az ítélet, hogy vajon elég jó-e az új pasi, vagy inkább az előzőt kellett volna megtartanom…”  Kicsit olyan érzésem támad, mintha valami ítélőszéket mutatna be nekünk a levél írója, ezzel szemben csupán kedves lakótárs-barátnőiről szól a történet, akiknek szava már-már felér egy bírói ítélettel.
 
„Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a barátnőim a lakótársaim. Vagy talán ez nem is annyira szerencsés. Többségünknek van már jóideje párja, de persze mindig vannak történések. És ekkor jönnek a barátnők: ha hülye volt a pasid, és megbocsájthatatlan hibát követett el, majd ők megvigasztalnak, és megmondják, hogy mi az ítélet: hogy dobd-e, vagy bocsáss meg neki. Persze ha nem úgy teszel, ahogy ők javasolják, mind kiborul, kibeszélnek a hátad mögött, talán egy kicsit ki is rekesztenek. Ha meg ezt el akarod kerülni, és nem számolsz be róla, úgy is egy két árulkodó jel miatt lebuksz, és ugyanaz az eredmény, csak akkor nem az orrod előtt, hanem a hátad mögött történik az egész.
Már eleve, mikor összejössz valakivel, be kell nekik számolnod, hogy mi történt, hogy történt, majd egy többlépcsős megfelelési vizsgán mennek át az áldozatok. Szóval ha megnyerő volt a story, jön a facecontroll iwiwen, majd egy "véletlen" találkozás az új pasival, és majd akkor jön az ítélet, hogy vajon elég jó-e az új pasi, vagy inkább az előzőt kellett volna megtartanom. Érdekes, hogy nem mindenki pasija van ugyanolyan súllyal napirenden... Általában ez fordítottan arányos a szimpátiával, no meg hogy a csajszi milyen sűrűn, és milyen részletesen számol be a történésekről.
Velem az történt, hogy új városba kerülve, összekerülve az emlegetett barátnőkkel, akiknek akkor még csak jóesetben a nevüket tudtam, pasi nélkül, eléggé magányosnak éreztem magam. Nem is csoda ha elkezdtem nosztalgiázgatni az exekről, unalmamban fényképeket vágtam össze, hogy hogy néznénk ki a mostani külsőnkkel együtt, hiszen már sokat változunk a szakítás óta...szóval semmi lépést nem tettem az exek írányába, hogy esetlegesen felmelegítsem a régi kapcsolatot, épp csak a fejemben, ill. néha a számítógépen játszottam a gondolattal. Ekkor a barátnők azt tanácsolták, hogy felejtsem el az exeim, és ismerkedjek. Így is tettem...töröltem a képeiket, a leveleiket, a számukat, minden utat megszüntettem, ahogy kapcsolatba tudnék velük lépni.
Hát nem mondom, hogy pikk-pakk, de kis idő múltán elkezdtem közelebb kerülni egy sráchoz. Eleinte sokat beszélgettünk, sétálgattunk. Majd végül egymásba szerettünk. Persze ő is átment a bnői vizsgálaton. Mint ahogy  általában lenni szokott, mindig van valaki, akinek annyira nem tetszik románc, de eleinte, mikor még kétségeim voltak, bíztatott, hogy olyan mint én, összepasszolunk, jók vagyunk együtt.
 Szóval amíg minden szép és minden jó volt, nem volt gond, de amikor jöttek az első problémák a kapcsolatban, nyílván arról is be kellett számolnom. Ekkor persze már a srác ellen voltak, hogy annyira nem is jó, meg tudtam, hogy milyen mikor összejöttem vele... nem is kellett volna vele összejönnöm, meg nem értik, miért nem szakítok, ha ennyi a baj kettőnk közt. Hát előbb utóbb eljött az a pillanat, amikor búcsút vettünk egymástól. Ekkor persze a barátnők nem hitték el, mind azt mondták, hogy nem is szakítottunk igazán, és hogy ezt csak úgy mondom....Hát kis pihenő után megint találkozgatni kezdtünk, és ismét együtt voltunk. Ekkor jött a "mi ugye megmondtuk" nóta. Na de hát ahol már korábban is gondok voltak, ott ugye később is lesznek, így hát nem túl meglepő módon ismét jöttek. Ezúttal már erőteljes lebeszélést kaptam a csajoktól. Persze ekkorra már én is kezdtem lemondani róla. Még csak tervezgettem a szakítást, ám belül már lezártam, hiszen hogy legyek olyannal együtt, akinek már a legapróbb szokásai is idegesítővé váltak számomra. Mikor bejelentettem nekik, hogy mire készülök, mintha megrémültek volna, vagy nem is tudom. Azonnal vissza akarta forgatni mind, hogy annyira összeillünk, és látszik rajtunk, hogy ha együtt vagyunk, milyen boldogok vagyunk, meg annyi közös van bennünk...stb stb. Ebben csak az a rossz, hogy én nagyon nehezen határozom el magam, és egy ilyennel persze csak elbizonytalanítanak, és bennem is megkérdőjeleződik a szakítás. Meg hát eleve, eddig ők akartak lebeszélni a srácról, mire elhatározom végre magam, addigra meg visszalépnek?! Talán csak a felelőség vállalástól félnek, de hát akkor is. Ha már egyszer bírálják a kapcsolatom, akkor vállalják érte a felelősséget. Persze végül mérlegelve a kapcsolat minőségét a szakítás mellett döntöttem, de azt hiszem a story szempontjából ez már nem is fontos.”
A felelősséget csak te vállalhatod, miután a te döntéseidről, a te életedről van szó. Az ember életében a barátok nagyon fontos szerepet töltenek be. Úgy látom nálad ennél már többről van szó. Az mindenképp pozitív, hogy elmondják véleményüket őszintén. Persze ez is csak akkor ér valamit, ha te kíváncsi vagy rá, hogy mit is gondolnak. Vajon miért nem tartják tiszteletben a döntéseid?
Valóban jó dolog, ennyire függeni másoktól?

 

F.Lackó 3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr151663412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sabak 2010.04.04. 00:20:47

Hú ez a "győzköd, aztán amikor megteszed, visszatáncol" hozzáállás nagyon ismerős. Nekem anyám ilyen, és nagyon idegesítő tud lenni! Kell mellé egy önállóság, döntőkészség, hogy ne kavarja össze teljesen az embert.

Frucsasz 2010.06.04. 14:28:59

Itt szeretném jelezni minden kedves hímnemű olvasónak, hogy a fenti csajtörténet NEM tipikus, alapesetben nem olyan buta liba egy nő, hogy ennyire a barátnői népítéletére támaszkodjon. Egyébként a fent említett lányok biztos, hogy nem barátok. Vagy ha igen, ilyen barátok mellett már nem lesz szüksége a levélírónak ellenségekre...

SeaSzilaHawk 2010.06.08. 10:13:21

Nekem az ugrik be, hogy ez olyan, mintha a csajom barátnőivel is járnék. Megismerkedsz velük, először persze minden fasza, kedvesek, jófejek, ahogy én is. Aztán amikor csajommal kezdődnek a problémák, akkor ugye ők is tudomást szereznek róla, és akkor jön, hogy ki mit gondol, ki mit tenne. Nagyon sok csaj áll a barátnőinek a befolyása alatt. Szerintem ez nem jó. Ha igazi barátod van, akkor az támogat. Elmondja a véleményét, de tiszteletben tartja, ha te épp nem úgy fogod fel az egészet, ahogy ő. Általában ilyenkor jön, hogy ez hülye, én többet nem foglalkozom vele. Valamilye szinten kényszer helyzetbe hozzák a csajt. Na most akkor választhat: pasi vagy barátnő. Jön a klisé: Pasi sok van de barát ... stb. Ez faszság, ez nem barát, hanem egy irigy ember, aki helyetted akar élni. Miért nem elég neki a saját élete? Hmmm...