Barátságból szerelem?

 
Barátság férfi és nő között…  Lehetséges, hogy kialakuljon belőle egy tartós párkapcsolat?  Egyáltalán érdemes megpróbálni?
A kedves levélíró már bizonyára tudja, milyen érzés feláldozni egy igaz barátságot a szerelem oltárán…
 
„Mielőtt tovább olvasnátok a történetet, kérlek titeket, hogy képzeljétek el, hogy milyen lenne életetek szerelme. Vagy hogy ennyire ne lépjünk át az álom világba, egyszerűen csak azt, hogy milyen típusú fiúk/lányok jönnek be. Biztosan láttatok már ilyen magas színvonalú műsorokat, ahol az utcán leszólított tiniket faggatják arról, hogy milyen az ideálja. Kb azok a válaszok szoktak jönni, hogy nézzen ki jól, legyen magas, esetleg egy-két konkrétum, hogy barna haj, kék szem, vagy valami. Ekkor persze mindig van egy-egy ember, aki bedobja a már-már elcsépelt mondatot....a külső nem minden. Oké...jönnek az olyan válaszok, hogy legyen okos, vicces, lehessen vele beszélgetni, legyen bolondos...stb stb. Oké, az én alapelvem, hogy a külső az első, ugyanis, az internettől, és egy két cseltől eltekintve, olyan fiúhoz/lányhoz eszedbe se jutna közeledni, akiben nem találsz semmi vonzót....nem feltétlen szépséget, csak valamit, ami megfog...és ha már eljutottunk oda, hogy kinézted, jön a belső.
Ez mind rendben...legyen 50-50% kompromisszumosan, fontos a külső, és a belső egyaránt. Na de ennyi elég?! Ugye mindenkinek meg van a véleménye azokról a lányokról, akik mint pozitív tulajdonság a pénzt, kocsit, lakást is felvetik....érdekkapcsolat, mi? Na és aki azt mondja, hogy legyen diplomás?! Bár egyre inkább, nyilván nem tizen-huszon éves körben, de már ez is elvárás. Ez sznobság?! Nos ezzel a kérdéssel talán be is vezettem az én esetemet.
 
Bár az előbb pont kizártam az adott korcsoportot, de ez velem jónéhány évvel ezeleőtt volt...egészen konkrétan, amikor 18-19 éves voltam.
Végzős gimis koromban volt egy nagyon jó barátom. Mindent megtudtunk beszélni, folyamatosan együtt lógtunk, gyakorlatilag kézenfogva császkáltunk, és muszáj volt mindig megölelnünk egymást. Nem, nem jártunk, de tény hogy ez azért kicsit több talán mint egy barátság. Így volt jó. A srác alattam járt. Nem kell azért kisfiúra gondolni....egyetlen hét van köztünk, csak ő évvesztes.
Szóval a lényeg a lényeg, minden szép és jó volt, teljesen egy hullámon voltunk mindig, míg nem egyszer csak leérettségiztem. Ez baj...így ugyanis nem találkozgattunk, mert előtte mindig a suliban találkoztunk, majd utána lófráltunk. Bár persze azért így is  összefutottunk néha, de ritkán. Nyár végére azt éreztem, hogy el fogom veszíteni, ha ez így megy tovább. Ő mindig is többet akart, bár eleinte nem mutatta, mivel akkor még más valakivel jártam. Mikor vége lett, kezdett nyitni felém. De én barátot láttam benne elsősorban, meg hát bár számadatilag nem zavart, hogy egyidős velem, míg előtte 3-7 évvel idősebb srácokkal randizgattam, de azért mégiscsak bennem volt hogy kicsit fiatalka hozzám. Végül, hogy ne veszítsem el, beadtam a derekam, és összejöttünk...bár sajnáltam volna, ha ezért oda egy barátság, de egy próbát talán megért.
Mindketten az egészségügy iránt érdeklődünk. Én érettségi után mentős suliba mentem. És ekkor jöttek a gondok. Hogy én már nem gimis vagyok, nekem már nem olyanok a hétköznapjaim mint neki. Ez most nem felvágás, vagy lenézés, csak egyszerűen a más közeg, és más problémák szakadékot emeltek közénk. Ugyanis amikor ő beszámolt, hogy a matektanár csak négyest adott neki, vagy hogy a másiknak intőt adtak, vagy tudom is én, nem igazán hatottak meg. Pedig neki fontos problémák vagy történések voltak ezek aznap. Én valahogy ezt egyszerűen már nem tudtam olyan komolyan venni, mint ő, miközben én aznap 10 különböző címen voltam, és sebet láttam el, injekciót adtam, újra élesztettem, és sajnos takartam is. Egyszerűen a hétköznapi problémáink súlya teljesen más volt, és emiatt gyakorlatilag már nem tudtunk miről beszélgetni, mert persze ahogy engem nem hozott lázba az ő házifeladat problémája, úgy az én történeteim is később valószínűleg csak felvágásnak hatottak neki, hiába volt nekem fontos, úgy érezhette, hogy én csak azért mesélem ezeket, hogy mutassam, hogy én már előrébb tartok, és jobb vagyok mint ő. Más társadalmi csoportba kerültünk ezáltal, hogy én gyakorlatilag mint egy dolgozó felnőtt, kezdtem élni, bár ez csak gyakorlat volt, és fizetés nem járt, ő meg csak gimis...Talán az értékrendem is változott ezáltal, ami miatt más színben láttam már az ő életét.
Szakítottunk. Leérettségizett. Eltelt a nyár. És gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk újra. Persze volt más baj is a kapcsolatban, de közben rájöttem, hogy az ellen lehet tenni, én változtatnék a kapcsolat érdekében, miért ne lehetne jó... Elvesztettem a barátom, és a legjobb barátom is egyben...hiányzott....
Menetközben őt már felvették az orvosira. Bár szakmai tudásban előrébb jártam még mint ő, de mint hierarchia....vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés rá, ő megelőzött.
A gólyatáborban az egyik főgólyával, aki ugye már felsőbb éves volt, összejött. Én már nem kellettem neki. Azóta is mikor beszéltünk, beszámolt róla, hogy éppen melyik fölötte járó csajszival van, és hogy persze ösztöndíjjas lett, és tdk-zik, és versenyekre jár....stb stb....az egész beszélgetés már az ő dicsekvéséről szólt.
Persze eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt neki is ilyen lehetett, de én nem dicsekedtem, főleg nem a suliban szerzett jegyeimmel, hanem az "érdekesebb" eseteket meséltem el, felvágás nélkül, ami ha minden igaz, érdekelte is, mivel orvos akar lenni. Szóval azért szerintem nem ugyan az.
Hát nagyjából ez  történt velünk, persze azóta nem tartjuk a kapcsolatot egymással, de azért érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek erről...

 

F.Lackó 8 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr351674659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kucii 2010.01.15. 16:54:05

A szétválás után úgy tűnt, mint ha Te dicsekednél, pedig egyáltalán nem így érezted, csak a más közeg, más problémák, stb. Ő ugyan olyan, eggyel fentebbi közegbe került mint amilyenbe anno Te. Ha Te nem érezted dicsekvésnek, akkor miből gondoltad, hogy Ő fel akar vágni neked? :) Az álláspont hasonló csak az oldalak mások. Ettől függetlenül nem szabad kockáztatni egy barátságot, mert ahogy barátnak "jó volt", úgy több mint valószínű, hogy "Barátnak" viszont már nem lesz jó. :) Ez az én meglátásom.

Genovéva 2010.01.15. 17:54:30

Igen...utaltam is rá hogy talán ez ugyanaz megfórdítva, de mégsem teljesen, mivel hogy nem arról számolt be hogy milyen érdekességet hallott/látott/tanult...hanem konkrétan a jegyeiről....főleg úgy h már gimiben is kitűnő volt, én meg csak 2-3-asokkal küzdöttem....
Másrészt meg ugye megszakadt a kapcsolat...csak néha beszélünk azóta....pár havonta... akkor is csak beszámol, hogy milyen fantasztikus bnője van...általában csak pár hétig, és hogy ismét milyen jó jegyeket kapott.... Azóta már én is orvosira járok, szal bár egyel fölöttem jár, egy lépcsőn állunk a hierarchiába, és még mindig érzem a felvágást azon ritka alkalmakkor, mikor dumcsizunk...mintha mindenáron bizonyítani akarná hogy nélkülem is milyen fantasztikusan tökéletes és boldog élete van....

Genovéva 2010.01.15. 17:55:02

Oppá...ezt azt elírtam...sorry

Kucii 2010.01.15. 18:02:18

@Genovéva: Hát, ha ez így van, akkor az gyerekes, és valószínűleg majd kinövi. Duli-fulizik amiért anno azt érezhette, hogy Te felvágtál, és most próbálja visszaadni. Ha viszont igazán jó volt a kapcsolatotok, akkor szerintem ez idővel változni fog, és barátokként újra egymásra találhattok. Csak, hogy happy end legyen a vége. :) Bár láttam már hasonlókat, és reális esély is lehet rá. :)

Kutyanyúl 2010.01.15. 19:32:53

Jóvan Lacika én lusta vagyok ezt a cikket is elolvasni!

De van egy olyan jóbarátom, egy tündér csaj akiér a mai napig oda vagyok, és érte mindent megtennék. már 2 éve. Most megkerestem, beszéltem vele, megmondtam hogy akarok vele talizni, meg hogy menjünk el valami filmre, mondjuk Alice 3D. Ő is akar, csak ennek nem örülne a barátja. Mondtam erre, majd megvárjuk míg szakítottok és majd utána talizunk. :))))))) Ő erre: mi nem fogunk szakítani. Jóvan ha ezt ő is olvassa, akkor így jártam. Imádom! Az a lényeg!

Genovéva 2010.01.15. 20:10:29

@Kucii: Hát én így 4 év távlatából már nem tartom sanszosnak, hogy mi még valaha is barátok lennénk, de ki tudja....

Spiritmonger 2010.02.19. 13:36:56

na, a címben felvetett kérdésre mondanám, hogy ilyen mánpedig nincs!

olyan nő még ebben a világegyetemben nem született, aki férfival való barátságát ugyanazzal a férfival való szerelmi kapcsolatra cserélte volna. a képlet ismerős, gyakori, és mindig a lányok azok, akik miatt ez nem lehetséges. az esetek nagy részében azonban 10-15-20 év múlva meg kesergés, hogy miért nem őt, az akkori címlapmacsó miatt meg tönkrement az élete

ez a lánytípus veszélyes. van esze, jóindulatú, kedves, ezért vannak fiú barátai, és jól néz ki, ezért akar a fiú mindig többet, de a lány soha nem lesz erre hajlandó. inkább valami rongy alakkal flangál, így veszíti el a barátját, és lesz boldogtalan egy féreg mellett. pedig, ha gondolkodna!

SeaSzilaHawk 2010.03.19. 11:40:46

@Genovéva: Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de pasiként, én úgy gondolom, hogy ami volt, annak vége. Sohasem lesztek már együtt, Ő már tovább lépett...és neked is ezt kellene tedd. Sztem jobban jársz, ha egyáltalán nem tartod vele a kapcsolatot, és akkor nem lesz kinek felvágnia...Sajnálom, de én így látom....bár mondhatnék olyant, h sohasem lehet tudni...Am. meg hajrá, vannak más pasik is...