Se vele, se nélküle...

 

 „Mikor vele már szar, de nélküle se jobb...nem akarsz benne maradni, de szabadulni sem tudsz.” Ahogy kedves Genovéva fogalmazott.
 
Úgy tapasztalom ez elég tipikus helyzet a párkapcsolatokban. Miért is van ez? Szerintem ennek a kiindulópontja a megszokás. „Mikor vele már szar” Már szar, tehát nem volt mindig így. Eleinte szépen alakul a kapcsolat, minden jól működik. Aztán egy idő után valami megváltozik. Eltűnik az a bizonyos rózsaszín felhő és meglátják egymás nem kellemes oldalát is. Előjönnek a hülye szokások, megrögzött cselekvések. Kezdenek ezek a dolgok egymás agyára menni. Probléma akkor van, ha már csak ez az, ami a párunkról eszünkbe jut. A rossz dolgok könnyebben bennünk maradnak. Viszont még mindig ott van a szeretet, a kötődés, ami nem múlik el egyik napról a másikra. Elég ez egy boldog párkapcsolathoz?
 
„Nem akarsz benne maradni, de szabadulni sem tudsz.”
Miért nem lehet szabadulni? A kapcsolat maga szar. Szerelem nincs, vagy ha van, akkor sem az adott pasiba/nőbe, hanem egy saját magunk által elképzelt emberbe, aki már nem létezik. Nem vagyunk boldogok. Akkor mi értelme vele maradni? (Most zárjuk ki a sajnálatot, meg a különböző érdekeket.) Semmi. Rosszul érezzük magunkat a kapcsolatban, nem működik jól. Erre a reakció, hogy: Nélküle se jobb. Miért nem jobb? Ott az esély, hogy boldog kapcsolatban legyünk valaki mással. Egész egyszerűen az emberek félnek. Félnek kimondani, hogy ez szar. Félnek elölről kezdeni. Újra ismerkedni, találkozgatni. Ez sok idő, sok energia, ráadásul felmerül bennünk még egy fontos kérdés… „Mi lesz, ha nem lesz senkim? Félek, hogy nem kellek senkinek, hogy egyedül maradok.” Ez az, ami miatt nem tudunk szakítani a már jól megszokott, „bevált”, kedvesünkkel, akivel egyébként marhára nem vagyunk boldogok, de legalább van valakink. Ezzel a hozzáállással telnek a hónapok, évek.
 
Mindig azt mondom, ha egy kapcsolatban problémák, gondok merülnek fel, azokat oldjuk meg, együtt. Tegyünk az ellen, hogy ne legyen úr a megszokás, hogy mindig vigyünk valami újat, izgalmasat, érdekeset a mindennapjainkba. Nem szabad az első felmerülő rossztól falnak menni. Senkinek nincsenek csak jó tulajdonságai. Legyünk kommunikatívak, toleránsak, figyelmesek a másikkal. Bár ez csak akkor számít, ha egyáltalán tényleg az az ember a párunk, akit igazán akarunk. Abban az esetben, ha eszünkbe sem jutna jobbá, boldogabbá tenni a kapcsolatot és csak nyüglődünk, siránkozunk, panaszkodunk, hogy „milyen szar vele, jobb lenne szakítani, de mégsem megy” gondolkozzunk el, hogy biztosan ezt akarjuk-e. Tényleg ez az az ember, aki mellett éveket, akár egy életet akarok leélni? Félünk és kifogásokat keresünk, vagy meglépjük amit kell? Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy elpocsékoljuk az értékes éveket.

 

F.Lackó 4 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr931679148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kucii 2010.01.17. 17:29:46

És egy ilyen se veled se nélküled kapcsolatot van értelme feléleszteni? Mert esetleg megtudjuk, hogy mi volt a hiba, miért lett unalmas, vagy csak simán még mindig másik barátnők után is hozzá vonzódunk, vagy legalábbis nem találtunk jobbat. Vagy felmelegítve csak a húsleves jó? :) Remélem tudtam segíteni egy újabb cikkhez.

udzsudzsu 2010.01.18. 16:13:22

@Kucii: ez jó kérdés! már várom a cikket!

F.Lackó · http://csajokrol.blog.hu/ 2010.01.18. 20:09:23

@udzsudzsu: Akkor a holnapi téma meg lett szavazva? :D